Bio

Lévai Sándor (1930-1997)

LevaiSandor

Lévai Sándor 1930-ban született a Nógrád megyei Balassagyarmaton. 1949–1954 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola Színpadtervező Főtanszakának, díszlettervezői szakát, Bod László, Miháltz Pál, Oláh Gusztáv és Varga Mátyás mestertanárok keze alatt.

Első munkahelye 1954-ben a Kecskeméti Katona József Színház volt, ahol díszlettervezőként állt munkába. 1955–1956 között a Budapesti Állami Bábszínházban, majd 1956–1958 között a győri bábszínházban dolgozott ösztöndíjasként, majd díszlettervezőként és bábszínészként. 1960–1983 között a Magyar Rádió és Televízióban kapott alkalmazást, mint báb- és díszlettervező művész, itt már bábjátszó művészként is több „szerepet kapott”, így ő mozgatta a János vitéz címszereplőjét is.

Lévai Sándor nevéhez több – mára klasszikussá vált – televíziós mesefilm díszleteinek és bábjainak tervezése fűződik: az 1962–1979 között sugárzott Mi újság a Futrinka utcában c. sorozat bábjait Bródy Verával közösen tervezte. A mesék forgatókönyveit Bálint Ágnes (1922–2008) televíziós szerkesztő írta. Majd következett a Holló király, a János vitéz, Csupafül, Rémusz bácsi meséi, Zsebtévé figurái, végül a (talán) legismertebb, a Süsü, a sárkány c. sorozat, melynek bábjait és díszleteit Lévai tervezte.

A Magyar Televízió 1976 karácsonyán mutatta be az új bábfilmsorozatot, amelynek meséjét Csukás István írta, a film zenéjét Bergendy István szerezte. A sorozat dramaturgja Takács Vera, a báb- és díszlettervező Lévai Sándor volt, a filmsorozatot rendezője pedig Szabó Attila (1935–1998). Süsü, a jólelkű, egyfejű sárkány „magyar hangját” Bodrogi Gyula kölcsönözte, magát a bábot Kemény Henrik (Pehartz Imrével együtt) bábművész mozgatta, a Népművészet mestere, aki munkásságáért jóval később, 2005-ben Kossuth-díjat is kapott.

Rádiós, televíziós évei alatt, 1979-től kezdve „Interdiszciplináris Tudományos Diákkört” és nyári egyetemeket szervezett szakértelmiségiek (építészek, közgazdászok, orvosok, szociológusok) bevonásával. Lévai Sándor elképzelése szerint olyan komplex életmód mintáját, egyfajta „ideális lakóközösség” megvalósítását keresték, amelynek kereteit maguk a résztvevő lakótársak terveznék meg és alakítanák ki.

Tagja volt a Bábművészet Nemzetközi Szövetségének, a Charleville-Mézières-i székhelyű UNIMÁnak (Union Internationale de la Marionnette), a honi szakmai egyesüléseknek, a Színházművészeti Szövetségnek és a Film- és TV-Művészeti Szövetségnek is. Munkáival rendszeresen szerepelt az UNIMA kiállításain, a Magyar Televízió díszlet- és jelmeztervezőinek szakkiállításain.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s